Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Magány versek

« Első oldal
1
...
of
28
VISSZAKÖVESÜLT ÁTOK

Visszametszett szárnyakkal, eltékozolt álmokkal még jó lett volna tovább szállni! Kinyitható, látó-szemekkel széjjel kiabálni, hátha még sikerülne megmenteni az Emberséget gyarló-lelkűek hontól! Minden Mindenség-percben melyet úgy kunyerálva lopunk az élettől százféle alakban sírjuk el jelenlétünk sebezhetőségét! Dallammá sikoltott ...
Részletek
Az Ön versének a helye...
A Mindenség Sors-rendelt csont-ketrecébe zárva mindennapunk tartós küzdelemnek ígérkezik; kínok-verte, komisz Lét-gyönyörökben egyszerre vágyunk s még többet akarunk! Hamarján elvész a meglett, érett perc, halhatatlan jelenvalósága ha csupán olcsó, földi örömöket választunk! Világok acsarkodó gáncsai közt kihordott méhlepény-kételyekben mindig kivirágzik ...
Részletek
Minden egyes pökhendi, megélt sértésben önző semmisülésem tovább folytatódik s készít alattomos csapdát! Visszanézek mindig méla, megrepedt tükör-szilánkokba bújócskázó rettegőn is szomorú kisfiú-arc felé s szeretném megvédeni a bentrekedt, tartós félelmet is! Morgó gilisztaként akárki eltapossa sebzettségem határait; nem hátrálhatnék már meg soha! Vékony ...
Részletek
Botladozó léptekkel egyre csak sántikáltam, holdfény-félhomályban! Oldalalom lopakodó, ádáz-fák álltak leláncoltan, tisztelegve; vigyázzban! Reszkető állat setét, vészjósló csöndben egyre vártam a kitaszított sötétségtől a fényre törést! Pattogva-szorongva pergettek könnyező, szemhatáromra méltatlan könnyeim, s ott végképp már megálltak! Ordító ...
Részletek
Mint azt te észrevetted
falat emeltem lelkemben.
Falam mögött életem
sivár lett de nem érdekelt.
Magányosan éltem életem
mit már szinte megszerettem.
Magányommal megbékültem
senkit nem engedtem be lelkembe.

De jöttél te s álarcom mögé lestél be
mit azért készítettem,hogy mások
a falam ne fedjék-fel.
Falamat évek során emeltem ...
Részletek
Kitárja két kezét, mint susogó angyalszárnyak erezetes, finom szárnyait s végzet-pillanatokban végleg magunkhoz ragadnák s ölelnék azt aki már elment! Évgyűrűk gyöngéd metszése, pecsétnyoma még motoz, az ujjbegyek bordázott erezetein – létezik vérerek tobzódása, megvalósult lángolásban csupán szavaink vádolhatók hazugsággal ajkaink forró tettei ...
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére