Napi frissítésű vers toplista
(látogatóink értékelése alapján)

<<< versek

Irisz Blende Nem vagyok... Nem vagyok Nem vagyok én költő És nem is vagyok író, Nem is leszek egyhamar Focimeccsen bíró. Nem voltam én kisfiú És nem is leszek férfi, Én lennék a legboldogabb, Ha tudnék verset írni. Nem vagyok én pedagógus És nem is vagyok diák Kinyitom a pénztárcám És ott mosolyog Deák. Nem vagyok szám És nem vagyok betű Nem vagyok kedves De nem is vagyok tetű. Nem vagyok égő És sosem voltam gáz Az iskola lúzere Nem leszek az száz. Nem vagyok fiú És nem is vagyok lány Megnéztem és Budapesttől Nincs is messze Dány. Nem vagyok kövér De nem is vagyok sovány Nem vagyok késő És nem vagyok korán. Nem vagyok olcsó És nem vagyok drága Nem vagyok Bécs És nem vagyok Prága. Nem vagyok budai És nem vagyok pesti Nem vagyok Marika És nem vagyok Eszti. Nem vagyok csúnya De nem is vagyok szép Ilyen verset írok De az agyam ép. Vers küldése Részletek...

Szabó Imre A Messiás Egy éjjen a kertben imádkozott, gyötrődött S Júdás egy csókkal árulá el Őt. Úgy törtek rá, mint egy latorra „Ez az Ő órájuk, a sötétségnek hatalma!” Kajafás főpap elé vezették, A szolgák leköpték, megverték A halálra, méltónak ítélték, Pilátus palotájába kísérték. Bűne, hogy mindenkit szeretett! Egy „vitéz”, a fejére töviskoronát tett Nyomát látni hátán a korbácsnak, Őt hívják a zsidók királyának! Terítettek reá bíborköntöst S Barabást engedték el, a bűnöst! A nép magára kérte a Bárány vérét, A Golgotára vitték, hogy megfeszítsék! Ütemesen csapódott a kalapács Ő volt a názáreti ács? Isten Fia, ki értünk élt, s halt. A templom kárpitja kettéhasadt. Hatalmas kősziklák megrepedtek, Hangok a torkokon rekedtek. A kereszt alatt tolongtak az emberek, S a tömegben asszonyok könnyeztek. Testét sziklába vájt sírba helyezték, Sír szájára a legnagyobb követ görgették, De harmadnapra feltámadott, Mint ahogy a prófétáknál megíratott. A halál felett Jézus győzött! Ez hirdettessék a népek között! Övé minden hatalom mennyen s földön, Hisz azért jött, hogy győzzön! Vers küldése Részletek...

Szabó Imre Dilemma Az élet tajtékzó viharában Hánykolódó lélekvesztő, Emberi roncsokból felszálló Sikoly, mily dermesztő! Semmivé lett üres vágyak, Hiányt pótló tárgyak, Reszkető kézzel tartott, Hervadó olajfaágak. Cirkusz porondján tolongó Kíváncsi, néma tömeg. Vérre szomjas, tébolyultan Meredő, üveges szemek! Füst és hamu, köd és homály, Szertefoszló, csendes remény! Kábult ébredés, riadt eszmélés, Hova tart az emberi lét? Bensőből feltörő, ébredni vágyó Meztelen, tiszta értelem, Mely olthatatlan tűzzel ég, Nincs benne félelem! Élet és halál, menny és pokol, Mit rontottunk el, hol s mikor? Kérdés kérdés hátán lovagol, Leránt, felemel s elsodor. A mindent eláruló némaság Hallatja, kiáltó szavát. S a fátyolba burkolt hazugság Fennen szajkózza igazát. A rövidre zárt emberi elme Kergeti lázálmai valóságát, S önmaga körül keringve Keresi létezésének igazságát. Megannyi vérző, fájó talány Melyre választ keres, remél Öreg és fiatal, fiú és lány Mind ki e földön él. Van-e kiút, remény, menekülés? S letépve a fenevad bélyegét, Túlélve a halált, a megsemmisülést, Megtaláljuk-e az élet értelmét? Bolyongunk s minduntalan Keressük azt az egyetlen utat Mely értelemmel megfoghatatlan Mégis az Örökkévalóra mutat Porfelhőn áttörő, izzó napsugár Ébreszti kábult seregünk Vérrel mocskolt kezünkkel Dörzsöljük homályos szemünk A hazugság, mint szürke Hályog mi eddig rátapadt Miképp a templom kárpitja, Középen kettéhasadt Az élet végtelen tengerén Haladó Noé bárkája, Istent dicsérő, boldog Emberek kavalkádja Valóra vált csodás vágyak, Aratásra kész tájak Magasba emelt kezekben, Virágzó olajfaágak. Bensőből feltörő, repülni vágyó, Fehérbe öltöztetett értelem, Mely a szentség tűzében ég, Nincs többé félelem! Vers küldése Részletek...

Szabó Imre Akire vársz... A gyűlölet fáján, önző keselyűk Óvakodj a holtaktól, nincs szívük! A halál csapdáját kerüld el messzire Legyen példa előtted Jézus élete! A Nap szerelmesei elhiszik a meséket S, a világ nem fogadja be a Szeretetet. Jézus elhordozta a világ keresztjét Magára véve annak minden bűnét. Az utcákon hömpölygő halottak, Kik az Életről sohasem hallottak. Halj meg a bűnnek, hogy élhess, Az emberekre tiszta szemmel nézhess! A felkelő nap házában alvó koldusok S a palotákban pazarló gazdagok. Szellemi hajótöröttek tévutak rejtekén, A sötétség ott lapul sokak szívén Emberek láncra verve csoszognak Tompán, fásultan mozdulnak. Érzik, hogy kellene valami más, valami új Mert így mindig ők maradnak alul. Érzik azt a belső űrt, hiányt. Minden szív várja a mennyei Királyt. Keresd Őt, mert Ő már előbb szeretett Az élők könyvébe akarja beírni a nevedet. Csörrenve lehulló láncok, bilincsek Új vért, új életet kapó szívek. Megtisztuló, csillogó szemek Szeretettől ragyogó emberek. Jézustól ajándékba kapod az örök életet S vele együtt kapsz áldást, ígéretet. Vers küldése Részletek...

Szabó Imre A csend tornyaiban Az élet viharos tengerén Hajónaszád cirkál Az emberek üres szemében Félelem bujkál Mily régóta nem bízhatnak már Senkiben, semmiben Tekintetükkel kutatnak a Messziségekben. A csend tornyaiban megszólaló Lélekharang Szíveddel hallható halk, szelíd Mennyei hang: „Ne félj, mert én megváltottalak Enyém vagy Te, Hozzád szólok és Téged hívlak Mindörökre” Minden titkok ajtaját nyitó Üvegkulccsal kezükben Átlépnek a gonoszság által Emelt hegyeken Eldobják maguktól a tántorgás Öblös kelyhét A kiválasztottak keresik Krisztus keresztjét Keresik a fájdalmak férfiát: A Messiást. Aki megbékülést hirdet és Szabadulást Pusztában kiáltó szót meghalló Nyomorultak Megtalálták Istennek Bárányát Már bízhatnak A csend tornyaiban megszólaló Lélekharang Szíveddel halható halk, szelíd Mennyei hang: „Imé az ajtó előtt állok És zörgetek Valaki megnyitja az ajtót Ahhoz bemegyek. Bemegyek, és vele vacsorálok És Ő én velem.” Tekintetükben nem bujkál majd Többé félelem. Eljött az Istennek országa Térjetek meg És tegyetek tanítványokká Minden népeket! Vers küldése Részletek...

Szabó Imre Füstbeszállt életek Szöges dróton innen és túl Ki van fent és ki van alul? Ver a szívem, majd megvadul Bensőmben vak háború dúl. A múlt kapujában tétován állok Nem is tudom , mire várok? Belépek, rám tőrnek a régi képek Az át nem élt fájó emlékek Embereket látni a sárgult képen Emberek, kik élhettek volna szépen Kabátjukra sárga csillag kerül Arcukon dermedt fájdalom ül! Bőrükbe égetett szám a nevük Egy marék szalma a fekhelyük Ételük:” leves”, egy falat kenyér Mindennap új harc az életért! Nincstelen, kincstelen pőre áradat Értetlen, néma, baljós kábulat Segítségért kiáltó riadt szemek, Egymást szorító, remegő kezek. Hol van már a vidám gyermekkor? Kényszermunkára ösztökél az ostor Hol van a család, hol a szerelem? Nincs számukra hely, s kegyelem! Hosszú sorokban csoszogó tömegek Gyengék, nők, öregek és gyerekek Megannyi emberi roncs és tetem Megannyi fájdalom és gyötrelem A Sötétség földjén járnak ők Bűnük, hogy ismerik a Teremtőt Hallani milliók dermesztő sikolyát Az emberi lét csúfolja meg önmagát! Sóhajt a föld és nyeli a vért Magához ölelve tengernyi gyermekét Kiknek életet adott hajdanán S most visszakapja őket idejekorán Egymásra dobált holttestek Sötétszürke, bűzlő füstfellegek Látni a gyilkos eszme tébolyult mosolyát S érezni az égő emberi hús szagát Ez egy egészen égő áldozat Megváltás ez vagy kárhozat? Közelről köszönt e népre az elmúlás Irigységből előbújó árulás Vörösen tomboló lángok árja Az ártatlanokat lesi, várja Mohóságát semmi sem csillapítja Izzó nyelvével az eget nyaldossa Fülünkbe kiált a múlt, és feltépi sebeit! Hány síró anya ölhette meg kisdedjeit? Inkább ők, mint hogy kutya tépje szét S hány ember adta fel a reményt? Miért születik meg az, ki öl? Miért ölelik meg azt, ki gyűlöl? Miért öl anyát, kit anya szült? Kinek mellén „kereszt” feszül? Visszatérni a jelenbe érdemes, Mert a múlt szörnye ébredez Kiálts az égre! Kiálts a mélybe! Ne bújj a közöny köpenyébe! Rántsd le a leplet e gyalázatról! Emlékezz meg a milliónyi áldozatról! S ne engedd újra felnőni a gonoszt! Állítsd a Bíró elé a Gyilkost! Arcukra a feledés homálya ült Tetemükre feketeföld került Szöges dróton innen és túl Ki van fent és ki van alul? Vers küldése Részletek...

Shady Én még várlak Ha tudnád,hát én tagadnám. Tagadnám szívem fájdalmát. Ezt z érzést nem felejted soha. Mert a múlt mindig felhozza. Itt van a tavasz,itt van újra. De te nem leszel velem soha. Várom a napot,hogy újra itt legyél. Itt legyél velem és boldog lehessél. Sétálok az udvaron a virágok tengerén. A virágok között várom,hogy megjelenjél. De tudom,igen már tudom azt. Hogy te soha nem térsz vissza. Vers küldése Részletek...

Szebenyi Judit(Saját) Ima Hazámért Szomorúságom, és bánatom elmondani nem tudom, Ezért most szavakba fogva elmondom. Imádkozom Hazámért, jövője a sötétség lenne, Nem engedünk a sátánnak, hogy ezt meg is tegye. Túl sok már a szenvedésből Az Igazaknak, Uram állj ki, védd meg Őket, Adj hitet, erőt, bátorságot, kitartást részükre, Ne hagyd el maroknyi néped, Magyarország nevét még fekete betűkkel írják, Szent Szűz Mária oltalmadba, vedd kiválasztott néped. Imádkozz fiadhoz, elesett népedért. Évszázadokon át nyomor és szenvedés jut nekik Ne engedd tovább, mert így elfogy néped. Hitét kezdi elveszíteni Benned, Tégy hát csodát, amíg nem késő. Segíts Uram most és mindig Mindörökre légy támaszuk, vigaszuk. Hálás nép a Magyar, Nem felejt, nem tesz rosszat, Hittel, akarattal, kitartással, emberséggel Él az Igaz Magyar. Hozzád kiáltok Istenem Mindörökre áldd meg az Igazakat, S vedd oltalmadba az ártatlanokat. A gonoszokat tedd helyükre Mindörökre. Az országban csak ekkor lesz béke és szeretet. Vers küldése Részletek...

Sárközi Anita Hiszek... Hiszek a csodákban a megváltásban, hiszem hogy egyszer jobb lesz, de vannak akiket jobb ha elengedsz. Vannak akik megmaradnak gyerek lelkűnek, de te nem te a zord világ szülötte vagy aki az emberre mindent ráhagy. Hiszek az igazságban s hogy egyszer az győz, hiszek a reménytelen esetekben hogy nekik is van remény még. Hiszek a drogosnak, hogy komolyan le akar szokni, hiszek a hazugnak, hogy meg akar javulni. De csak azért mert hiszek és talán naiv vagyok attól még hülye nem csak azt látom amit akarok. Hiszek a változásban, a legrosszabb emberben a jót látom, és hiszem, hogy ő lesz a legjobb barátom, bár erre kevés az esély, de hiszek benne, mert keresem a jót benne... Vers küldése Részletek...

Nincs Levetkőzik a csend bennem, sóhajom feléd indul. Te épp a tegnap álmát gyűröd az örök némaság takaróján. Paráznaságommal bújok zsebedbe, majd felkúszok szádhoz és cseresznyeízt csókolok rá. Vers küldése Részletek...

Ismeretlen A buszmegálló A buszmegállóban álltam, és a hidegtől remegtem. Ekkor oda sétáltál, megkérdezted, hogy remegésemnek a hideg, vagy a félelem az oka. "A hideg-válaszoltam- félni Én nem szoktam soha." Te pedig levetted a dzsekid, hogy nekem átadod, de én elutasítottam, mert mégis szégyenlős vagyok. A dzsekit a vállamra terítetted, s úgy léptél hátrébb, mint aki nem hibás. "Anna vagyok-, mondtam kezemet nyújtva, azt mondtad: "Tóbiás." Nap-nap után álltunk a buszra várva egymás mellett. Közben egy szót árva szót sem szóltunk, bátorságunkból ennyire tellett. Egy napon aztán megpróbáltam merészen rákérdezni: "Tetszel nekem, Tóbiás, és ami azt illeti..." Igyekeztem szavakba önteni, amit diktált nekem a szív s az ész, mire te elmondtad, hogy hasonlóan érzel, csak megfogalmaznod volt nehéz. Arcomra oly mosoly derült, mely egészen a fülemig ért, s mert az a közös érzés egy boldogabb jövőt ígér. Most pedig, barátom haldokolsz, és nincs más, amit tehetnék érted, mint, hogy itt ülök melletted, és fogom a kezed, hogyha kéred. Múlt éjjel alvás közben jött el a végső pillanat. Keserű szívem csordultig töltik a kimondatlan szavak. Miközben rendet raktam a fiókos szekrényben, mely ott állt, már üres ágyad előtt, egy nekem címzett levelet találtam és mintha a te hangod mondta volna a következőt: Kedvesem ne haragudj, hogy ilyen gyorsan eltávozom. Tudod, hogy szeretlek téged, és hogy te is szeretsz, azt én tudom. Remélem nem felejtesz el, de kérlek lépj tovább. Ne sokat sírj, ha elmegyek fogadd el a halált. Két könnycsepp indult el némán, és végiggördült az arcomon. Tudtam, hogy még hosszú ideig nem múlik el a bánatom. Tovább olvastam a levelet, melyet két kezemben fogtam, ujjaim mintha megdermedtek volna, csak ültem kábán, meghatottan. Most a buszmegállóban állok, ahol két éve találkoztam veled, ugyanolyan hideg van, de most arcomon érzem a könnyemet. Nem hiszem, hogy emlékeden valaha is túlteszem magam, annyira fáj, hogy nem élsz már, pedig a második évfordulónk ma van. Magányosan buszozom, a mellettem lévő hely üresen tátong. Egy hangot hallok. Hogy vágytam rá barátom. Egy angyal hangja az, szava kedves, de kétség benne nincs. Azt mondja: "Tanuld meg újra szeretni, és lépj tovább, az élet kincs." Azt hiszem, e szavakon keresztül most célba ért az üzenet, és bár mindig szeretni foglak, ideje, hogy elengedjek. Vers küldése Részletek...

Orbán Nikolett A póruljárt szél Haragszik a szél, fut,rohan a tájon, átsiet az erdőn, szalad a síkságon, megbotlik egy fába, el is esik szegény, lett is seb a szél kérges tenyerén. A nap mögé bújva ápolgatja ő, nem is szalad többé,üsse meg a kő! Vers küldése Részletek...

Csajági Angelika Az én kittim Van nekem egy cicám,a neve Kitti, sosem szokott ő kimenni pisilni, sokat futkos, játszik a ronggyal, nagyokat bírkózik egy színes golyóval, szereti a hasát, jó sokat is eszik, azután titokban a párnámra fekszik, szeretem őt nagyon, hogy harapdáljon hagyom, de ha túl erősen rágna, feldagad a szája. Ő egy kitűnő vadász, a macskák közt az ász. Ha jövök haza, a kapuban vár, s nyávogva kérdezi: gazdi van ma máj? Ő nem kutya ő cica, a botot nem hozza vissza. Ha leesik a fáról a szőr se jön le a talpáról. A múltkor fogott egy egeret, vele egy csendes zugot keresett, s egy pohárka bor mellet kitárgyalták a meccseket. Hogyha ő egyszer elveszne a szívemben nagy űr lenne, én szeretem őt, ő szeret engem, s maradunk sokáig e nagy szeretetben. Vers küldése Részletek...

Jagos István Róbert Útvesztőben Vakon botladozva bolyongok lüktető falak között, a kétségbeesés macskakövét koptatva. Egy elszakadt lélek-fonal izzadva remeg nyirkos tenyeremben. - haláltusát vív félelmemmel - Hol vagyok?! Saját, vagy a te börtönödben sorvadok? Görcsösen kapaszkodom a múlt üveggömbjében unottan várakozó megszokásba, miközben a jelen vakablakai a holnap sötétjét szórják bús szemeimre. Hol vagyok?! Saját, vagy a te börtönödben sorvadok? Dohos életutak csomópontja mentén, köröket rajzolva számolom a fennmaradt perceket. A homály, már a vállamon ülve, torz álmomon nevetve csapkod hideg tenyerébe, mert Ő már tudja, amit én csak képzelek... Elvesztem zárt helyen. Itt vagyok. Saját börtönömben sorvadok. A magamra zárt ajtók őrült foglyaként tompítom enyésző szívem utolsó dobbanását. Megértve azt: meghalok, mint érintés nélküli vágyaim. Vers küldése Részletek...

Orbán Hajnalka Anya Mondj esti mesét, anya kérlek! Kötözz be, elestem, vérzek! Simogass meg, ölelj újra! Beteg vagyok. Úgy fáj itt a mellkasomban! Anya,hol vagy?Hova mentél? Engem akkor miért szerettél? Ha rossz voltam, meg miért nem vertél? Jobb lett volna, minthogy elmentél! Apa ne sírj! Anya hazatér! Amint elmúlik a tél, és majd újra nekem mesél! Nézd apa hogy sír, gyere haza! Nyisd ki az ajtót! Szeretlek anya! Apa azt mondta, hogy nem jössz soha! De én nem hiszem el, hazug a szava! Azt is mondta, hogy többé nem mesélsz már, hogy nem simogatsz meg, ha fáj! Képzeld anya! Apa azt mondta, hogy meghaltál! De psszt! Nehogy elmondd neki! Nem hiszem el, bárhogy erőlteti! Én tudom, hogy te most indulsz haza! Én tudom, hogy nem mondd igazat apa! Én tudom! Ugye? Anya! Vers küldése Részletek...

Deme Gergő Napnyugta Azzal kelek fel reggel, Bárcsak eljönne az este. Nappal szememben reszket a könny, Éjjel jön el a megnyugvás. Bárcsak sietnél ó napnyugta, A boldogság hajója, Nem szenvednék minden nap, Ha a fény örökre kihunyna. Vers küldése Részletek...

Kulcsár Norbert Életem legszebb hete Életem legszebb hete elmúlt, elillant, Egy pár kép most újra és újra bevillant. VÉGE, elmentél, szívem összetört, SEMMI, Egy élet sem lesz elég téged elfeledni. Első látás, első pillantás, első szerelem, Az fáj, hogy nem mondhatom neked soha:- „Legyél velem”. Soha nem látlak többé, elmentél ÖRÖKRE, Érzem, hogy szeretlek és szeretlek ÖRÖKRE. Vers küldése Részletek...

Ismeretlen Nehéz már nekem az élet Nehéz már az élet terhe Nehezemre esik már elviselnem. Eldobom hát messzire, De ez semhat meg senkit sem! Este lett, beborult az ég, Hatalmas viharfelhők jöttek felém. Csak egy kicsiny lámpa égett, De nem vágytam már boldogságra, fényre. Pár sort írtam azoknak Kik úgy érzem számomra fontosak. Ég veled drága Szerelmem, most elmegyek, de tudd mindig szerettelek é szeretlek! Fent az égből nézlek majd, Nézem gyönyörű szemed, bájos arcodat, És segítek, hogy Te boldogan járd végig utadat. Ég veletek "barátaim", kik sok örömet és bánatot okoztatok. Tőletek egyszerűen köszönök el: Remélem boldogok lesztek örökre! És ég veled Te, Te ki tiszta szívből szerettél Kinek a szívében a szerelem értem él. Tőled bocsánatot kérek, hogy nem tudtam boldoggá tenni életed. És, hogy oly nehezen viszonoztam Irántam őszinte, tiszta szerelmedet. Mástól én már nem búcsúzom Csak egy véget jelentú sebet ejtek karomon. Látom, hogy a vér, mely az életet jelenti Gyors lendülettel folyik ki belőllem. De nem sokáig látom, Hisz utolér halálom. Szemeim örökre lehunytam Nem érdekelt már SEMMI utánna! Vers küldése Részletek...

Szőlősi József Merre vagy? Hol vagy te álom, melyet kergetek, Hol vagy te lélek, kiért élhetek? Mért nem jössz el, váratod szívemet, miért gyötröd így, fájó lelkemet? Életem üres, s nem élhetem, Nélküled nem, nem kell már így nekem. Nélküled nem, nem kell mi hátra van, Életem sem, mert így hasztalan. Jöjj hát el már, s boldogítsd lelkemet, Életem minden percét szeretheted. Várlak hát én, jöjj már gyorsan el, S szeress engem, amíg csak létezel! Vers küldése Részletek...

Emlékezz rám Emlékezz rám,mikor fúj a szél Emlékezz, mikor minden véget ér! Nézz rám, fogd meg a kezem, szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem! Emlékezz, mennyire szerettél, mennyire fájt, mikor elmentél! Nézz rám, fogd meg a kezem, szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem! Vers küldése Részletek...

<<< vissza az oldal tetejére

Szerelem versek - Szerelem, Bajos szerelem, Vallomás, Kedvesemnek, Hiányzol, Kihűlt szerelem, Szakítás, Erotikus, Vágyakozás Élet versek - Barátság, Élet, Vallás, Otthon, Mindennapok, Akarat, Alkalmazkodás, Művészet, Szabadság, Hatalom, Tudás, Butaság, Hazugság, Betegség, Halál, elmúlás, Természet Érzelmek versek - Boldogság, Búcsúzás, Szeretet, Aggódás, Megbocsátás, Magány, Csalódás, Fájdalom, Harag Ünnepek versek - Születésnap, Névnap, Karácsony, Szilveszter, Újév, Húsvéti locsolóversek, Valentin-nap, Nőnap, Anyák napja, Ballagás, Farsang, Húsvét, Húsvéti versek - Angolul, Húsvéti versek - Németül, Esküvői, Mikulás Család versek - Család, Eljegyzés, Házasság, Gyerek Munka versek - Munka, Üzlet, Pénz, Iskola Szórakozás versek - Vicces, Szórakozás, Népköltészet, Sport, Bor Világ versek - Béke, Háború, Haza, Társadalom, Tudomány, Idő Állatos versek - Kutyás, Macskás, Lovas Idegen nyelvű versek - Angol, Német

[ Impresszum ]      [ Jogi nyilatkozat ]      [ Kapcsolat ]      [ Versek ]