Hírklikk.hu
Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Pogány Géza versei

Pogány Géza (398)
529 
144 
Túl késő volt mire megláttad,
túl késő volt mire megbántad.
Vétkeztél, felebarátod asszonyát megkívántad,
megbocsájtását már hiába vártad.

Azért amit azon a szenvedélyes estén tettél,
bűnös fellángolásodért hatalmas árat fizettél.
Felelőtlen vétked olyan embereknek ártott,
kik szerettek, ki téged sohasem ...
Olvasták: 596
Részletek
Az Ön versének a helye...
120 
Szemedbe nézek, arcodra kiül a szenvedés,
kiheverni azt tán egy élet is kevés.
Megfognám kis kezed ám te elrántod azt,
ha nem engeded, nem nyújt senki vigaszt.

Miért menekülsz attól el ki itt marasztal?
Ki segítő kezet nyújt, ki vigasztal.
Kivel csodás álmok, új emlékek jönnek,
újra gyönggyé válnak arcodon a könnyek.

Budapest. ...
Olvasták: 468
Részletek
124 
Várom, hogy egy angyal jöjjön el értem,
megváltsa bűneim és feloldozza vétkem.
Várom, hogy egy angyal megváltsa lelkem,
ne kelljen több álmot eltemetnem.

Ne kelljen több könnycseppet ejtenem,
ne kelljen többé fájdalmam szívembe rejtenem.
Ne kelljen szenvednem ezen a világon,
gyászolni álmom, hisz nincs nekem családom.

Nincs senki ki ...
Olvasták: 482
Részletek
123 
Valamiért nem vagyok képes felejteni tudni,
kínzó sötét árnyaim elől messzire futni,
emlékeim visszarántanak újra és újra,
hiába nem akarok gondolni a múltra.

Minden erőmmel megpróbálok előre haladni,
és a józan érvek szavára hallgatni.
Mégis amikor csak egyedül maradok,
emlékeimben elmerülve a múltban ragadok.

Budapest. ...
Olvasták: 568
Részletek
131 
Reggelente arra ébredek,
hogy érzem simogató kezed,
beszélek még hozzád, neked,
nyakamon érzem leheleted.

Reggelente arra ébredek,
hogy egész testem remeg,
hallom minden lélegzeted,
vigyázok fel ne ébresszelek.

Hallom, ahogyan kis szíved ver,
de hiába szólítlak senki nem felel.
Minden reggel újra élem át,
az utolsó végső ...
Olvasták: 635
Részletek
Fáradt testem, lelkem most pihenni tér,
álmomban új életre kél.
Álmomban újra eljössz majd hozzám,
és többé már nem haragszol rám.

Ott újra együtt leszünk majd te meg én,
karjaidba zársz majd úgy, mint annak idején.
És ha eljő a reggel,
többé nem kelek fel.

Boldogság, nyugalom, szeretet ,
álmom-e helyre vezetett. ...
Olvasták: 464
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére