Locsolni,
Sonkázni,
Kávézni…
Örömködni!

Jó napot kívánok!
Húsvét van, locsolok.
Megengedik vagy sem,
Nekem meg kell tennem.

Budapest, 1997. március 30. – Kustra Ferenc

Nyuszkó most az éra-gazda!
Sok itt a locsolkodó banda.
Én is egy vagyok a sok közül,
Kapok-e már sonkát kenyerestül?

Aztán meg még, csak a szám ízéért, ennék még süteményt,
No, meg kévét is innék, meg valami italféleményt!

Érzem, tele már a pocim, biz' csak előkapom!
Jaj! Látom a szemeteket… akkor előadom:

Hervadt ...

Virtuális locsolás,
Ez a vágyam , semmi más.
Gyere te kis kertész legény,
forró még a cukros lepény,
cikornyás a hímes tojás!
Hol késik a locsolkodás?

Jól látom, hogy az a répa
vizet nem is kapott még ma?
Fonnyadt cékla, csoffadt retek,
én is sorra kerülhetek?
Mikor jövök én a sorba,
hogyha hetykén álla torma? ...

Sűrű fáktól lakott erdőbe tévedtem,
Tekintetem a füves földre szegeztem.
Kék színű szép virág nézett az arcomba.
Tőle tudtam meg, hogy a neve Ibolya.

Merthogy el ne hervadjon Ő, megöntöztem.
Lehajolva felemeltem, megöleltem.
Ne legyen szomorú, ajkait csókoltam.
Karcsú, szép teste remegett megadóan.

Szabad-e Tégedet rögtön ...

Kék az ég, zöld a rét;
A szél a virág porát fújja szét

Repül száz országon át;
Érezni már az illatát

S elcsábítja a népet;
Szabad e locsolni téged

Csilingel a hajnal
Húsvét napjára,
hímes tojás bujkál
a lányok markában.

Ibolya meg nárcisz,
mind ilyenkor nyílik,
locsoló legénynek
gomblyukába illik.

Füstölt sonka illata
levegőben lengedez,
áldottan jó ízű
Megváltónk ünnepe.

Tavaszi napsugár
olyan szépen ragyog,
arannyal hinti be
ezt az áldott ...