Mint azt te észrevetted
falat emeltem lelkemben.
Falam mögött életem
sivár lett de nem érdekelt.
Magányosan éltem életem
mit már szinte megszerettem.
Magányommal megbékültem
senkit nem engedtem be lelkembe.

De jöttél te s álarcom mögé lestél be
mit azért készítettem,hogy mások
a falam ne fedjék-fel.
Falamat évek során emeltem ...

Kitárja két kezét, mint susogó angyalszárnyak erezetes, finom szárnyait s végzet-pillanatokban végleg magunkhoz ragadnák s ölelnék azt aki már elment! Évgyűrűk gyöngéd metszése, pecsétnyoma még motoz, az ujjbegyek bordázott erezetein – létezik vérerek tobzódása, megvalósult lángolásban csupán szavaink vádolhatók hazugsággal ajkaink forró tettei ...

Éjszakai vízió versben és apevában…

Már csak emlék vagy nekem, de benne vagy a múltamban,
Én még nem feledtelek, benn vagy éjszakai víziómban…

Emlék maradtál,
Múltam része.
Álmomba
Vissza
Jársz.

Csak
Emlék
Vagy múltból.
Álmomban élsz,
Szívem nem felejt.
*
Emlékszem, veled milyen jókat eveztem a boldogság ...

A tanka csokrot európai stílusban írta meg a szerzőpáros…

Fehér hósapka,
Tejszínű a hegyvidék.
Jégkristály varázs.
Ködnek fátyla körülvesz,
Így még, lelkem is elvesz…
*
Lóg lekókadva,
Jégcsap ereszek dísze.
Melegben olvad.
A semmiben bolyongok,
Csak egyedül ballagok.
*
Fenyők ruhája,
Porcukorszerű lepel.
Tűlevelet ...

Fehér a táj, sűrűn esik a hó, mint egy pép,
Félelmetesen, furcsán, fantasztikusan szép.
A nagy fenyők glédában őrzik a szépséget,
Hó, fehér takaróként őrzi a hideget.

Mindenütt fehér hó, kemény hideg és magány,
Ember vastag bundában, botor ki itt vagány.
E körülmények között végigmenni, helytállni
Embert próbáló feladat; hittel ...

Hamvadó hamu..

Talán, megszületnem lehetett csak könnyű..
Amikor fényes Üstökök borították a sötétlő,
fekete Eget..

S felsírt ajkaimtól csitítva kért Anyám,
Ki keresztelt s adta szép, örökölt nevemet.

Melyből szólítá s a figyelmem,
hívó személynek szentelek..

A megszólaltak hangjain a betűkből,
dallamok ...