Valamit szeretnék
Elmondani neked,
Ami bennem marad,
Ameddig csak élek.

Nagyon távol éltek
És hiányzol nekünk,
Elhozott a mamid,
Hogy együtt lehessünk.

Hat hónapos voltál,
Nem győztünk csodálni,
Egy hétig volt időnk,
Csak veled játszani.

Én elkísértelek
Haza Ausztriába,
Aludva tett anya
Mögénk a kocsiba.

Hajnal felé volt s te
Nem lelted a helyed,
Én nem tudtam akkor,
Mi bajod is lehet?

Anyukád szólt hozzád:
Nincs semmi baj Anna,
Hiszen tudod kincsem,
Hogy szeret a mama.

A hangja hallatán
Kicsit nyugodtál meg,
És tovább kerested,
Fürkészted hol lehet?

Néhány perc telt így el,
Közben beszélgettünk,
Mamid kérésére
Helyet is cseréltünk.

Már mellette voltál
Nyugodtan, boldogan,
Ott érezted magad
Teljes biztonságban.

Ő így beszélt hozzád:
Ugye kicsi Anna
Jobb neked mellettem,
Tudja ezt a mama.

Arcocskád mosolygott,
Ragyogtak szemeid,
Anyának nyújtottad
Kicsike kezeid.

Szájadat formálva,
Kicsit akadozva,
Tisztán és hangosan
Kiáltottad: ma - ma!

Anyukád boldog volt
S mondta meglepetten:
Engem szólítottál
Drága kicsi kincsem?

Folyt a párbeszéd, én
Meghatódva néztem,
Ha nem látom ezt akkor,
Talán el sem hiszem.

Miközben ő neked
Szíve szavát mondta,
Te csak ismételted:
Ma-ma! ma-ma! ma-ma!

Valóban csodára
Képes a szeretet,
Ilyennek neveltem
Anyukádat, neked.

Részletek...          Dr. Sándorné Manyika