Honnan ismerszik meg a barát,
a szívünkhöz közel álló?
Megfejteni oly nehéz.
Fürkésszük a másik mosolyát,
a szemét, a pimasz árulót.
Szív kell ehhez, nem csak ész.

Soroljuk hányszor volt velünk jó,
kedves, türelmes és elnéző,
vagy kíméletlen, szigorú.
Ismerhet-e minket, vagy gondolatolvasó?
Nevetett-e viccünkön,
hozott-e derűt oda, hol honolt ború?

Fontos-e mit mond, vagy inkább ahogy?
Mire vártunk, vágytunk, számítottunk inkább,
az ötletes kísérő, a szép csomagolás
vagy a tartalma mikor ajándékot adott,
volt e kapcsolatban jelentős hozomány?
Méltatlan a barátsághoz e számolgatás.

Minden együtt és valamennyi külön-külön,
adja ki azt az eszenciát, mely élteti,
az embert, amennyiben az társas lény.
Aki csak állítja magáról, de az önvizsgálatot fülön
nem ragadja és a fényre az igazat cibálni,
nem meri, annak a másik valójában semmi. Ez tény.