A zöld fenyő karácsonykor

Halkan jött; tán kopogtatott?
A szobába friss illatot hozott.
Mikor \'lába\' vízbe került,
láthatatlan arca mosolyra derült.

Szaloncukor, gömbök, díszek
ágaira egymás után felkerülnek.
\'Fejét\' a csúcs ékesíti,
Ő ezt méltósággal viseli.

Ágain a zöld tüskék
úgy ülnek, mint kis lepkék.
Őrzik a szép ünnepet,
látják a sok szeretetet.

Felnőtt, gyermek együtt készül,
az asztalra finom kalács kerül,
Estére a fenyő alatt
gyűjtik az ajándékokat.

A zöld fa csak ámul-bámul;
eléje melegség, szeretet tárul.
Szinte izzanak levelei,
majdnem kicsordulnak \'könnyei\'.

Még a havasokban telik az idő,
és a kis fa nagyra nő,
álmában sem gondolta,
hogy egyszer ez lesz a sorsa.

Most már nem bánja,
hogy bekerült a szobába.
Boldogságot hozott a családoknak,
kicsiknek és nagyoknak.

Mindenki őt csodálja,
s ő ezt büszkén állja.
Míg ajándékokat bontogatnak,
jólesően örül a napnak.

Gyertyákat meggyújtják,
csillagszórók a szikrájukat táncoltatják.
Szeretet, öröm, boldogság van ma,
Mert ez minden ember karácsonya!