Hírklikk.hu
Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Pogány Géza verse

Beküldve: 2024.04.07.
Ennyien olvasták eddig: 765
97 
Parancsra tettük
Remeg még mindig a kezem,
látom őket ha becsukom szemem.
Hallom hangjukat amint könyörögnek,
haldoklókat ahogy fuldokolva nyöszörögnek.

De parancsot kaptunk, háborúban álltunk,
békére mi azóta sehol sem találtunk.
Feletteseink kik a parancsot osztották,
emberi jogaiktól őket megfosztották,

Kik lemészároltak százakat, ezreket,
kik vezényelték a gyilkos ezredet.
Hiába a közvélemény lesújtó hangja,
nem érheti utol őket áldozatai haragja.

Parancsra tettük kórusban mondták,
mentségül mikor ítéletüket meghozták,
a bírák kiknek el kellett döntenük,
mennyit is ér áldozataiknak életük.

De vissza adhatja-e egy ítélet,
egy családapát, egy férjet,
egy gyermeket, egy családot,
egy kollégát, egy barátot?

Azok kik túlélték a háborút magukba szálltak,
mindegy, hogy melyik oldalon álltak,
többé soha nem lesznek már azok az emberek,
nyomát magukon viselik, elvesztettek bizonyos elveket.

Budapest. 2010.10.20.

Nincs adat!

Szóljon hozzá ön is
Captcha image
KÜLDÉS
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére