Hírklikk.hu
Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Tobai Rózsa verse

Beküldve: 2024.03.04.
Ennyien olvasták eddig: 560
121 
Talán csak emlék

Talán nem vagyok már más csak egy emlék,
Pedig oly nagy szerelem volt köztünk, nemrég.
Mint a tenger mélyén lapult kicsinyke levél,
Elveszve érzem magam, s várom, hogy észrevegyél.

Sajnos sok szépet eltöröl a könny és a sírás,
Ahogyan a hullámok elmossák az írást.
A papír feledésbe merül, de őrzi a mélység,
Minden perc Veled, a szívemben reménység.

Bennem él illatod, tested, csókod minden része,
Minden mozdulatod s csillogó szemed egésze.
Látom még az ajkad, ahogyan rám nevetsz,
S hallom mikor fülembe súgod, hogy szeretsz.

Nincs más körülöttünk semmi, csak a sötétség,
S alattunk sincs más, mint az óriási mélység.
Ezer mérföldeket hagytam volna mögöttem,
Sajnos mindenhol akadályba ütköztem.

Ellenálltam kísértésnek és a napot követtem,
Hogy ott állhassak előtted, ezt átélhettem.
S láttam ragyogását gyönyörű szemednek,
Megmondhattam Néked, mennyire szeretlek!

Nincs adat!

Szóljon hozzá ön is
Captcha image
KÜLDÉS
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére