Riadtam kóválygott odvából kiűzve
barátunk a mókus,mogyorónak őre.
Vajon ki az ártó,ki ezt elkövette?
Az évszak télbe fordult,
a hó már esegetett,
mókusunk éhesen makkért epekedett.
Öreganyó háza előtt nagy makkfa álldogált,
levetette már rég,pompázó zöld lombját.
Alatta termése heverészett szerte,
mókuska megindult,hogy mindezt begyűjtse.
De jaj!-dolgában kivel került szembe?
Egy nagy szarka koppintott szorgos kis körmére.
Sírva fakadt mókus,nem lesz mit ennie,
S odva sincs,hol magát kipihenhetné.
A szarkát csapdába hogy ejthetné?
-Elűztél te szarka meghitt odvacskámból,
s most sem osztozkodsz szűkös vacsorádból!
Úgysem tudod holnap,hova tetted este,
a makk mind enyém,takarodj,te beste!
S mókuci a szarkát köpdösni kezdte.
Szarka nyáltól kábult,röpülni képtelen,
mókuska nem rágódott ezen a gaz tetten.
A fa alól a makkot szépen összeszedte,
és tavasztól-nyárig mind megeszegette.