Kinek kell már e kanál?
Lapos feje roncsolt már.
Nyaka kormos,többször égett,
Kiszolgált már vagy húsz évet.
Kóstolt mindent mi fortyogott,
Sok finomságban is rotyogott.
Bejárta a kozmás lábast,
Onnan sokszor dobott hátast.
Örömére visszakerült,
Táncolt mikor az étel sült-főtt.
Úszkált folyvást körbe-körbe,
Nagy fazékba,főzelékbe.
Mohó gazdája volt,nagyon éhes,
Szeme rémült,foga férges.
Fejbe harapta a szegény kanalat,
Ebből történt a fájdalmas csorbulat.
Mostmár nem ül füstös üstbe,
Ő a szeméttelep partjelzője.