Látlak a csendben, a fényben,
Látlak a zajban, a sötétben,
Rád gondolok minden órában,
Rólad álmodok minden hajnalban.

A hangod még ott zúg a fülemben,
Az arcod még felillan előttem,
Ha becsukom a szememet, téged látlak;
Ha bedugom a fülemet, téged hallak.

Nehéz megszokni a magányosságot.
Nehéz elhagyni a boldogságot.
Másban téged keresni,
Emlékedet elfelejteni.

Lehet neked jobban megy az egész,
Felejteni neked nem is nehéz,
Mert az egészet én akartam:
Engedj szenvedni! Ne segíts rajtam!