Ahol vígan vadnak lányok és vendégek,
ha szerit tehetem, én oda betérek,
mert hát ott jó bor van, azt már biszton tudom,
hiszen ebben szörnyű nagy a tapasztalatom.
Nagyapám kántor volt, apám kefekötő,
a jó bort csap alól itta mind a kettő.
Ha az én gégémen egy csepp víz is lefolyna,
sírjában mindkettő rögtön megfordulna.
Én az úristentől most csak azt kívánom,
fúljak egy hordóba, az legyen halálom.
Húsz akós nagy hordó, borral legyen tele,
ha vesztemet érzem, abba ülök,
kitátom a számat, dől a jó bor bele,
ha megfúltam, lelkem repül a menny fele.
Az angyalok visznek fel, amint csak dukál,
Szent Péter pedig a kapuban szalutál.
Uram, ezt vedd be a te kebledbe, mert
éltében a vizet a csizmáján sem tűrte.
Szeretem én ám a leányt, menyecskéket,
csakhogy a fiatalt, nem ám a véneket.
Ha akad közöttök, aki szívesen lát,
nyújtsa felém azt a cukor szopós száját