Valójában léteznek mindig
olyan percek, órák és napok,
mikor is azt érzi - hiszi
az emberek többsége - nagyon
is - akárhogy kapaszkodnak,
ennek ellenére elmerül
velük a hajójuk, s hogy jobbat,
sokkal jobbat érdemelnének.

Azonban semmi sem sikerül...
Jóllehet tisztán látják, többet
kellene elérniük, ámde
egész életükben csőbe
húzva dolgozhatnak – szűkösre
szabott jólétükért, kicsiny
kis szabadságukért cserébe.
Sugallja a rendszer, hogy piciny
pontok vagytok bizony emberek:
- De velünk minden sikerülhet! -
Kiülve a Hold peremére
boldog vagyok, mivel nem érzem,
hogy én - a világ terhére
lennék. Ám búsan veszem észre,
a büszke ember mintha már
csakis leszegett fejjel
bár, azt emelné a kék égre
oda a magyarság reménye!
Mert minden marad a régiben...