Ne is kutasd
Ez egy másik hely
Nélküledvilág
Másképp járó idő
Más a fény az ablakon.

Dalok marják belülről
A rádiót arctalan
Tv-k suttognak
Meztelen hegyekről
Látlak dombok között.

Kihulló fogakként
Zörögnek az órák
A föld felé fordított
Tenyérrel keresik
Meztelen talpad nyomait.

Eső utáni lélegzetként
Lebegsz a szájban
Érzem az ízed
Vállad mögötti
Naplemente arcomon.

Lejjebb hajtom a fényt
Kékekbe rejtve
Vöröslően égető
Szemeid monoton
Csobogását hallgatom.

Aztán lassan indulok
Földkörül bolyongó
Combjaidra hajtott
Karral a part felé
Dagálykor ér véget az álom.