Harmincöt éve még ide jártunk,
Ismerős minden, az emlék él.
Ó, a vén idő, mennyire szalad,
Szállnak az évek, mint fáról levél.

Ismerős terem, ismerős falak,
Melyik volt padom? Keresem én...
Behunyom szemem, úgy emlékezem,
Harmincöt éve itt ültem én...!

Fiatal lányok vagytok ti most itt,
Higgyük, hogy semmi nem változott!
Oszifőnk itt van, és három társunk,
Helyet foglalt már, ki eltávozott...!

Minden megszépült, boldog ifjúság,
Szívünk elrejti az éveket.
Legszebbik oldal éltünk könyvében
Nekünk csak ez a négy év lehet!

Köszöntjük egymást, könnyes szemekkel,
De boldog könnyek, tudom ezek.
Elszorul szívünk, öleljük egymást,
Közben a kezünk meg-megremeg.

Bizony, pótoszink latin-magyarra
Tanított minket, átadott sok-sok ismeretet.
Kívánunk neki jó egészséget,
Vidám napokat, szép életet!

Búcsúzóul még, én azt kívánom
Dobogó szívvel érkezzetek!,
Emlékezvén szép éveinkre,
35 év múlva megint itt legyetek!