Mindig megbocsátani nehéz
S maga a szó is oly kevés
Nem elég egyszerűen kimondani
Azt valahogy ki is kell mutatni
Hisz a nyomnélküli szavak elszállnak
Mint ősszel a vándorló madarak

Neked megbocsátani soha nem fogok
Többé hozzád kötődni nem akarok
Látod, ily könnyedén ér véget,
Oly sebet hagy a szívbe mi végtelenül éget
Örültem, hogy ismertelek
S jó barátként szerethettelek

E pár sorral búcsút mondok neked
Isten áldjon s ég veled
Jobb jövőt s jobb életet
Találkozunk, ha úgy hozza az élet
Idővel újra látjuk egymást
Addig is viszlát