Engemet a szellő is ölelget és csókolgat,
Én hárítanám, hogy még télikabátban vagyok.
Szellőt ez nem érdekli, vehemens, rohamozgat
Én meg nem is tudom... ennyire érdekelt vagyok?

Száll
Felém,
Megölel,
Csókol, dalol,
Szerelmet ígér.

Ő
Kópé,
Elcsábít
Ha teheti,
A szélkirályfi.
*

Engem nappal a Napfivér melegít,
Éjjel nekem a Holdnővér világít.
Ők ketten csak folyvást, felváltva jönnek-mennek,
Az időjárásról tudnak, de nem mesélnek!

Nap
Fénye
Melegít,
Hold rám ragyog.
Így van, örökké...

Ők
Tudnak
Mindenről,
De nem mondják.
Ez vajon elég?
*

A szellőt, vajon a Tavaszhercegnő küldte?
De ő most, hogy jött át a Téltábornok vonalain?
Itt vagyok kétségekben... Gondolat kerülve.
Próbálok érezni, hideg-meleg körvonalain.

Vecsés, 2018. március 3. – Szabadka, 2018. március 4. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, alá az apevákat: szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. Az apevák címe: ,,A szélkirályfi’’