Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Kohut Katalin verse

A nő
Hogy milyen a leány, kevesen ismerik,
azt hiszik, másoknak mindig pipickedik,
holott csak magának akar ő tetszeni,
alkatára tökély, érzelmében zseni.

Hallgatja már korán a tiszta dalokat,
miközben a szíve ragyogást adogat,
mindenkinek árad csodálatos hangja,
elvarázsol bárkit, angyali a rangja.

Nem képzel szerelmet, mert ő nem ismeri,
egyenrangú vele Jancsi, Pista, Feri,
nem tudja, kire vár, a titok a szívében,
szépséges jelöltjét én most elbeszélem.

Valahol lenni kell egy hozzá illőnek,
kinek álmaival vágyakat is szőhet,
becsület a szava, keze üdén ragyog,
pillantása előtt a szó elakad, dadog.

Szemlesütve pirul a szűz, pompás leány,
megborzong a teste, bimbós öröm-szezám,
ha igaz a férfi, törvénye is örök,
vigyázzák is őket a természet-őrök.

Minden, mi Földön él, pompázatos, csoda,
a nő a férfinak szentélye, palota,
Orcája, alkata Vénusznak gyümölcse,
a szívkedves férfi Világnak a bölcse.

Bizalom a hű szív kulcsa, megnyitója,
földöntúli nagyság, szeretet adója,
szerelmetes nőnél nincs nagyobb hatalom,
akit ő megszeret, boldoggá lesz nagyon.



2018. március 4.














Nincs adat!

Szóljon hozzá ön is
Captcha image
KÜLDÉS
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére