Hírklikk.hu
Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Én verse

Beküldve: 2024.04.03.
Ennyien olvasták eddig: 522
145 
Meg kellett volna tennem
Már meg kellett volna
tennem.....

Karjaim közt lelnem.
Ahogy egy felszántott mezőt,
úgy kellett volna ölelnem.
Mint még ki szűz, csupasz
alakját, remegőn szeretnem.

Félve társult első érintésen lépve,
dübörgő szívverését hallva a körbevett,
csendbe borult térbe.

Lágy szellők vonulataként
sikamlón olvadni el ajkán...
Borzolva kócolni bozontját,
a reccsenő élvezet hangján.

S mélyen merülve kékesen
lágy selyem tengerén,
búgó hangommal kitárva érzést,
a lelkének sima talajú,
ám annál felettin szép mederén..

Már, meg kellett volna tennem.
Karjaim közt lelnem.
Nem kéne siratnom, s emlékem temetnem..

Nincs adat!

Szóljon hozzá ön is
Captcha image
KÜLDÉS
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére