A virágok szép mosolyokkal néznek az égre.
Szirmaikon táncol a felkelő Nap fénye,
majd onnan siklik le a kertnek szomjazó füvére
és kúszik tovább a bokrokra, fákra, növényekre.

A Nap élénk fénye lassan terül rá a sok növényre, fára
és felkúszik a felhőtlen égre kerek koronája.
Melegségét széles mosollyal teríti rá a tájra
izzasztó hőséget hozva erre a világra.

A kéklő égen egyetlen felhő sincsen.
Ember, állat, növény tikkadozik a hőségben.
Forróság van mindenütt az egész kertben.
Jó lenne már, ha végre csendes eső esne.

Halász István
Rózsavölgy, 2017. június 09.