Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Kohut Katalin verse

Anya csillaga
Álmomban csillagok közt szárnyaltam,
Milliárdnyian villogtak az égen,
Gyönyörködve repültem közöttük éjjel.
Észrevettem egy kék óriást,
A legszikrázóbban tündökölt,
Szívembe ekkor öröm költözött.
Ki vagy Te, kék csillag? - kérdeztem -
Te őrködsz talán a többiek fölött?
Én vagyok Édesanyád és minden anya
Csillaga a világon, szívüket jól látom.
Amikor egy csöpp gyermek megszületik,
Az anyák szíve felmelegít,
Szikrájuktól egyre erősebben hevít
Forróságom, mert én csak erre vágyom.
Az anyák szeretetétől ragyogóvá válok,
Mesélj majd nekik, mert ez nem álom!
Néha elszomorít, amit látok,
Amikor sír a gyermek, az anya mostoha,
Ilyenkor úgy érzem, nagyon ostoba,
Mert nem kívánja magának az érzést,
Mely örökké tartóan melengeti szívét,
Az anyai lángolást, törődést,
Az odaadást, az aggódás lelkületét.
Ekkor szomorúságom sötétbe dermed,
Nem világítom meg az ijedt embereket.
Mégis nagy az én bizodalmam,
Mert tudom, hogy sokkal több édes jó anya van
a Földön, a nagyvilágon,
Értük tűzpompám szüntelenül lángol.
Miért kék a színed, anyák csillaga?
Mert az anyák szorgalmasan
Törődnek picinyükkel, óvatosan
Lépkednek, álmuk ne riadjon fel,
Betakargatnak anya-mosolygással,
Megölelgetnek ezer sóhajtással,
Mesélnek mesét, énekelnek sokat,
Dalolásuk éleszti fel a virágokat.
A kék szín a munka színe,
Számtalan teendőé, mert az anya
Dolgozik szüntelenül, nagyon sok a dolga.
Ekkor felébredtem, kertbe kiosontam,
Színpompás illatos rózsát szakítottam.
Anya már a konyhában sürgött-forgott,
Átadtam megölelve őt a szál virágot.
Ölébe simulva csak azt sóhajtottam:
Köszönöm anya, hogy vagy nekem,
Egyetlen óriási kék csillagos életem!

kedd, 2011. április 12.


Nincs adat!

Szóljon hozzá ön is
Captcha image
KÜLDÉS
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére