Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Pákozdi Sarolta verse

Lennék levél a fán
Lennék levél tavaszi ágon,
virágillatra vágyom.
Lágyan ringatna a szél,
a fák életéről mesél.
Apró magvakból kelnek,
tápdús talajból erednek.
Le a földbe gyökeret hajtanak,
erősen ezekkel kapaszkodnak.
Az ég felé száruk nyújtózkodik,
évről évre vastagodik.
Kamaszodik, ágakat terít,
az ágakra leveleket, virágot kerít.
Termés fakad a virágból,
méhektől kapja a virágport,
gyümölcsöt nevel,
a gyümölcsben magokat rejt el.
Sok gyümölcsnek sok-sok magva,
így szaporodik a fajta.
Dús lombjában kismadarak
fiókáknak fészket raknak.
A lombsátor árnyékot ad,
itt pihennek a vándorok.
Hasznos, szép a levél-élet,
lennék levél, szeretnének.
349 Pákozdi Sarolta
2016. december 04. 21:41
A szomorúság méltósága
nem tart igényt szánalmára
képmutató barátoknak,
vigasztaló szép szavaknak.
Szeme semmibe néz, nem lát,
elveszíti ragyogását.
Gyászfátyol borul a tájra,
szívbe markol fájdalmára,
fű, fa, virág, tavak, utak,
könnyei befelé folynak.
Mérhetetlen vesztesége
fájdalomkést márt szívébe.
Szomorúság méltósága
elkíséri a halálba.
348 Pákozdi Sarolta
2016. december 04. 21:41
A szomorúság méltósága
nem tart igényt szánalmára
képmutató barátoknak,
vigasztaló szép szavaknak.
Szeme semmibe néz, nem lát,
elveszíti ragyogását.
Gyászfátyol borul a tájra,
szívbe markol fájdalmára,
fű, fa, virág, tavak, utak,
könnyei befelé folynak.
Mérhetetlen vesztesége
fájdalomkést márt szívébe.
Szomorúság méltósága
elkíséri a halálba.
Szóljon hozzá ön is
Captcha image
KÜLDÉS
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére