Ma újra láttalak
s holnap
talán újra látlak
látom gyönyörű
szemeidben
a fényt s képzeletemben
a lábad közét
az illatos kertet
a csodádat
s kérlelhetlek újra
hogy hívj ! várj !
fogadj be
hogy ölelj át végre
hogy szép , szomorú
szád vad csókokat
csókoljon végre
hogy tedd szét
tedd szét nekem
édes, széles combjaidat
s a lábad és vesd le
vesd le magadról
minden ruhádat
s úgy ölelj meztelen
ahogy senki
és szeress
ahogy nem szeret senki
s ringatózz rajtam
előre, hátra dőlve
lovagolva
és ha elönt a feloldozás
alélj el erős
szerető karjaimban