Mindig megbocsátani nehéz
S maga a szó is oly kevés
Nem elég egyszerűen kimondani
Azt valahogy ki is kell mutatni
Hisz a nyomnélküli szavak elszállnak
Mint ősszel a vándorló madarak

Neked megbocsátani soha nem fogok
Többé hozzád kötődni nem akarok
Látod, ily könnyedén ér véget,
Oly sebet hagy a szívbe mi végtelenül ...

1.
Marhatelep szomszédjában
épült fel a piciny házam.
Kik hasonló helyen laknak,
ismerői jól egy bajnak:
Hogy kérődző barátaink
bűze száz méterről megint

2.
Macska bújt a lefolyómba.
Mi űzhette vajon oda?
A megvadult tehenek zaja
És faruk fertelmes szaga.
Rejtőzködő kis lény-társam
Nem akarta hogy ...

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,

Holott borongón már az este jön.
Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az ...

Utállak és tiszta szívemből gyűlöllek!
Féltékenység, s düh ami jön tőled.
Nálad van az mi nekem fontos,
vállam Kicsim könnyétől foltos.
Nálad van az Ő szíve.
Tudom, mert hozzám őszinte.

Büszke lehetsz magadra,
felettünk száll a fájdalom madara!
Mi volt benned a szándék?
Csak egy egyszerű kis játék?
Ha komoly, miért nem ...

Milyen egyszerű az egész !
Csak magamat okolhatom,
hogy feleslegesen bonyolítom
elmondását annak, irántad mit érzek,
s magamban milyennek véllek.

Milyen egyszerű az egész !
Egyetlen pillantásod kárpótlás
minden egyes sötét másodpercért.
Egyetlen mosolyod a remény,
amiért e világon élek.

Milyen egyszerű az egész !
Te ...

Csodálatosan békés délután.
Benne van teljes életünk.
Ülünk egymással szemben,
beszélgetünk.

Egyszerű és jó vagyok,
mint világ fölött lebegő
madár. Te átlátszó vagy,
tiszta, mint a levegő,

mint üvegkorsónk friss vize,
melyen átcsillan a nap.
Én szomjas vagyok
s te nem tagadod meg tőlem magadat.