A fő boldogság, melyhez rövid életüdőnkben
Minden szorgalmink, s ügyeink közelíteni vágynak,
Nem csak az elrakatott kincsek tárháziban áll vagy
A fellegbe merűlt Paloták fény szobrai mellett,
Sem pedig a tele tölt csűrökben. Az állhatatlan sors
Mindent átölelő karjával határt szab ezeknek.
Kincsedet a bal idő ellenség által emészti
S ...

Háborogva, csüggedezve
Állok a sík közepén,
Új keservvel, új bánattal
A bejött év kezdetén.
Búsan nézem a fölöttem
Elvonúló felleget,
S a fuvalmat, melyet éjszak
Zúgva délnek ereget.
Oh az égnek fellegével,
A vad éjszak vad szelével
Délre sóhajt e kebel -
S ott talán már a lyány szíve,
Hű szivemnek rég nem ...

Juhász lett a farkas, s egymás után
Faldosta föl szép nyája tagjait.
Szokása lévén bőrt, bélt, csontokat
Meghagyni, hitte, hogy még van juha,
S őrzötte őket. Ím de megéhezék,
Akkor tudá meg, hogy már nyája nincs,
S midőn a bűzhödt bélt is faldosá,
Gebedve dőlt el a csonthalmokon.

Uralkodók! mi lesz belőletek,
Ha nyúzni jőtök ...

Oh selyme a vizeknek,
Kis csörgeteg,
Víg árja nedveidnek,
Hová pereg?

A titkos völgynyilatnál
Mi vár, mi von,
Hogy dőlsz, mintha te volnál
A Balaton?

Mért, mintha nászra lejtne,
Kereng habod,
S zeng, mintha dalt rebegne,
Kis oldalod?

Tán szebb virág virágzik
A völgy ölén?
Tán szebb nap fénye ...

Este létemnek, szomorú enyészet,
Mely felém gyengén lebegő ködökként
Elhaló fénnyel közelítsz, pihenj meg
Csendes utadban.

Hagyd az életből sietőt örűlni
A mulandóság temető vidékén.
Nem soká, hajh! nem, kicsapó vidámság
Csalja utólszor.

A szelíd emlék hata meg, s enyelgőn
Vet sugárt éltem hideg ...

Csattogj tavasznak édes éneklője,
Csattogd el az epedő szerelem dalát,
Mig elborultan jár a völgyek ifja
Riadva zengő berkeid körűl.

Csattogj, s zavard el csüggedő szivéből
A veszteség s veszés érzelmeit;
Zengj változatlanúl gyötrő bajának
Búszenderítő nyájas éneket.

Ah zengni fogsz te még több tél után is;
De hallgatód ...