Köszöntjük a Poema.hu honlapján!

A Poema.hu 2013-ra megújult!  Minden versek iránt rajongót szeretettel várunk!

Kiemelt szerzők

1938 -
Kötetei a neten, a Magyar Elektronikus Könyvtárban (MEK): A Szépség Csillaga, Én már a nyárba vágyom át.
Ady Endre (220)

Legújabb versek

« Első oldal
1
...
of
1571
Az iránta érzett szerelmem rég kezdődött,
még fiatalok voltunk mikor érlelődött.
Külön utakra vezérelt minket az élet,
ez után kezdődik az igaz történet.
Sok évig éltem plátói szerelemben,
vágytam hogy az élet felém vezéreljen.

Amikor megtette felém a lépéseit félve,
éjszakákat virrasztottunk átbeszélve.
Egy gondolat forrongott ...
Részletek
Az Ön versének a helye...
Filozofálok a saját árnyékomról…

Igen nagy felfedezést tettem, nem vagyok már egyedül,
Mindenhol velem van az árnyákom, tőlem nem menekül.
Jön velem mindenhová, de nem tudom, hogy minek?!
Van-e olyan ember, akinek nincsen? De kinek?

Van nekem árnyékom napsütésben,
Van a közvilágítás fényében…
És van temetői gyertyafényben.

Van, ...
Részletek
Nem tudsz eltagadni
árnyékként követlek
megvert megáldott képzeletemmel
mely őrzi a csodákat
lábad ívét
csípőd hajlatát
a vállad
s hiába tagadsz meg, s hiába szorítod
vékony vonallá
a szádat
bőrödön átütnek
s átütnek rám a vágyak
s várva téged visszavárlak
és
éjszakáimon visszatérsz te kínommá
vágyammá ...
Részletek
Csodálatos, varázslatos hangulata van
a kertünkben végzett közös munkánknak,
amelyet a feleségemmel együtt végeztünk,
s kutyusaink létükkel segítettek nekünk.

A Nap odafenn ragyogott az égen,
a világ fürdött az égi fényben,
s mi boldogan együtt dolgoztunk,
mert amit tettünk, közös alkotásunk.

Mindezekhez aláfestést Mozart zenéje ...
Részletek
Viharban a vízióm is viharos…

Viharos éjszakán, égzengésben, csöndes számadással,
Bűneinket üldöznénk, összefogva a lombhullással…

Súlyos, fekete felhők alatt fekete varjak közelednek,
Engem hagytak el… most, magányomba tömegesen megjelennek…

A halál, izzó peremén, életbe lehelhetsz még
Már eltűnt valóságod felé, ha félelmed ...
Részletek
Nem tudsz eltagadni
árnyékként követlek
megvert megáldott képzeletemmel
mely őrzi a csodákat
lábad ívét
csípőd hajlatát
a vállad
s hiába tagadsz meg, s hiába szorítod
vékony vonallá
a szádat
bőrödön átütnek
rám a vágyak
s várva téged visszavárlak
és
éjszakáimon visszatérsz te kínommá
vágyammá ...
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére