Endrének
hívták aki tegnap elment

hársfák virágoztak
a búcsúhelyen

édes illatuk
maga volt az élet

a beszéd arról szólt
mi a szeretet

amikor
a Korinthoszi
levélből idézett

magam is zengő érc
voltam akkor
s pengő cimbalom

Engem ne
égessetek meg
nem akarom

a feltámadást
szeretném ...

Messze vagy de, most megvallom, amit érzek irántad…

A szerelemet vallani, végzetes vallomást,
Jól elmondani, hogy éppen ez van… és semmi mást...
A szerelem az, ami át tudja törni a határokat,
És ha szerető pár összefog, áthág nagy akadályokat.

A szerelem öl, butít, mondják, nyomorba dönt, megbocsát
De folyvást bocsátja magából, a ragyogó ...

Reggel van. A tó még álmos.
Hullám partot még nem nyaldos.
A felkelt Nap gyenge fénye
lágyan terül e vidékre.

A nádirigó kissé rekedt hangja
szól bele a nemrég felkelt Napba.
A tavon a Napnak fénye látszik,
sok ezernyi tarka színben játszik.

Halász István
Gárdony, tópart 2017. június 15.

Ezen a mámorító
májusi délutánon
amikor hársfák
virágainak
édes illatát
hordja
a szél, amikor
egész valómmal
vágyom tested
érintését
szét tett gyönyörű
lábaid-közét
amikor messziről
a képzeletemmel
csókolom
vállaid hajlatát
melled bimbóit
tested buja háromszögét
ott lent a csodát
míg melleidet ...

Nyári esőről, haikuban, eredeti Baso féle stílusban…

Éji holdfényben
Csillagport gyűjt az erdő.
Hajnalra… esik.
*
A reggeli fényt,
Megtöri, vizes levél.
Délben, tűz a Nap.
*
Felhőgomolyok
Gördülnek, esőt szórva.
Sötétes árnyak.
*
Eső kopogtat
Az ablakon. Zivatar.
Párkányon ...

Megtréfált a sors,
Életem túl sós.
A sótartó feneketlen,
Az életem élhetetlen.

Lehet váltani,
Só nélkül élni.
Akkor mi lesz az étellel
Vagy alkudjak az élettel?

Vecsés, 1998. október 25. – Kustra Ferenc